Míg az SDR (Settlement Discipline Regime) az értékpapír elszámolásokkal és a piaci szereplők kiegyenlítési fegyelmével foglalkozik addig, ahogyan azt már korábbi tanulmányunkban bemutattuk az SRD (Shareholders Rights Directive), a befektetővédelemmel, a részvényesi jogok védelmével.
A Shareholder Rights Directive II. (SRD 2, 2017/828/EU irányelv) egy európai uniós irányelv, amelynek célja a részvényesek pozíciójának erősítése és annak biztosítása, hogy a vállalati döntések a vállalatok hosszú távú stabilitását szolgálják. Az SRD II. módosította az eredeti SRD-t, ami 2007-ben lépett hatályba azzal a céllal, hogy a vállalatirányítást javítsa azokban a cégekben, amelyeknek a székhelye az EUban van, és amelyek értékpapírjaival EU-s szabályozott piacokon kereskednek.
Az EU 2018/1212 Végrehajtási Rendelete tartalmazza az SRD II. és minden uniós ország implementációs jogszabály végrehajtási rendelkezéseit. A rendelet javítani kívánja a tőzsdén jegyzett társaságok részvényeseket célzó kommunikációját, különösen az információknak a közvetítői láncon keresztül való továbbítását, és a közvetítők számára előírja a részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítését.
A Rendelet célja:
- az SRD II. és az implementáló jogszabályok egységes értelmezése,
- a közös adat- és üzenetformátumok használatának ösztönzése (amelyek biztosítják a tulajdonosi jogok gyakorlásához szükséges információk adatfeldolgozásának hatékonyságát és megbízhatóságát),
- illetve a közvetítők, a kibocsátó és részvényesei közötti információ továbbítást, szavatolva ezzel a részvények uniós tőkepiacának hatékonyabb működését.
MIT JELENTENEK EZEK A JOGSZABÁLYOK A GYAKORLATBAN?
Az SRD II. is több jogszabályból áll, amelyek többek között kimondták, hogy a természetes személy befektetőket, a nyilvánosan működő részvénytársaságok társasági eseményeiről ugyanúgy, egyidőben kell tájékoztatni, mint az intézményi ügyfeleket. Természetesen a végrehajtási rendelet szabályozta, hogy milyen minimális adattartalomnak kell átmennie a Kibocsátók választásos és kötelező eseményeiről, mint egyetemleges tájékoztatás a befektetők, részvényesek felé az Elszámolóház és a befektetési szolgáltatók közvetítésével. A kommunikációs csatornát természetesen nem határozták meg és a tájékoztatás mélységét sem.
Mégis, a tőkepiacokat jelentősen befolyásolta, hogy az elszámolóházak hogyan oldották meg a kibocsátó vállalatokkal történő kommunikációt, és hogy hogyan tudják ezeket a vállalati információkat a piaci szereplők felé továbbítani. Ezeket a „Golden source” információkat egy online platform mellett a T2S szabványoknak megfelelő ISO 20022-es MX SWIFT üzenetekkel és xml fájlokkal tudják csak átadni a számlavezetett piaci szereplőknek, és ehhez jelentős fejlesztésekre volt szükség, hiszen az eddig jól működő, a SWIFT különböző standardjait egymásba forgató szolgáltatók is lassan elavulttá válnak. Olyan új MX üzenetek jelentek meg az ISO20022 kapcsán, amelyeknek már nincs MT megfelelője és a részvénykönyvi azonosításhoz kapcsolódnak, komoly kihívás elé állítva a legnagyobb elszámolóházakat és alletétkezelő bankokat is.
Lobbizás ellenére a tőkepiacok nem kapták meg a hatálybalépés halasztását az Uniótól, így az SRD II. 2020. szeptember 3-án már életbe is lépett és szankcionálható a tájékoztatás elmulasztása.
HOGYAN SIKERÜLT A PIACI SZEREPLŐKNEK TÚLÉLNI AZ SRD II. JOGSZABÁLY BEVEZETÉSÉT? INFORMATIKÁVAL!
Sokat segített az, hogy a befektetési szolgáltatók az Ügyfeleik értékpapír adásvételekre történő megbízásainak beadást, illetve a kommunikációt az értékpapírszámla egyenlegekről ill. pénz egyenlegekről az utóbbi 2 évtizedben folyamatosan olyan online platformokra terelték, amelyek kisebb fejlesztéssel kiegészíthetők voltak és felületet biztosítottak ezen társasági események megjelenítésére.
Természetesen ahhoz, hogy a részvényesek számára az érdemi információ rendelkezésre álljon, az Unió minden tagországában a kibocsátóknak is együtt kellett működnie.
Ehhez azonban a nemzeti elszámolóházaknál is fejleszteni kellett a meglévő informatikai rendszereket, hogy a nem-SWIFT kompatibilis kibocsátók a hirdetményeket egy platformon elhelyezhessék, majd ezekből a hirdetményekből az elszámolóházak az értékpapír piac szereplőinek (számlavezetettek) továbbíthassák az információt.
Ezek a folyamatok, csak úgy felelnek meg valójában az STP (Straight Through Processing) követelményeknek, ha emberi kéz valóban nem érinti az információáramlást. A befektetési szolgáltatók ezért nehéz helyzetbe kerültek mert bár a lakossági ügyfeleik felé az információáramlás automatizált sok esetben, de a központi elszámolóház felé nem.
Következő cikkünkben pedig összefoglaljuk, hogy a Dorsum hogyan segítette digitalizációs megoldásokkal megoldani a piaci szereplőket érő kihívásokat.
